Nagy izgalommal vártuk a mai napi programot, hiszen Szabóné Erika néni rengeteget mesélt azokról a csodahelyekről, ahol ma jártunk. Reggeli után Csíksomlyóra mentünk, ahol a kegytemplomot néztük meg. Sajnos nem tudtunk bemenni, a búcsú utáni nagytakarítás zajlott éppen. Következő állomásunk a Szent Anna-tó és a Mohos tőzegláp volt. Egy csodálatos időutazáson vettünk részt, amelyet egyhamar nem feledünk. Egy 2 km-es szerpentin úton indultunk le a krátertóhoz, melynek érdekessége, hogy egy több ezer éve kialudt vulkán kráterében keletkezett, és az esővíz táplálja. A visszaút, mivel emelkedő volt, jó kis kardioedzésnek is megfelelt, és mindenki teljesítette. Miután felértünk, kis pihenő után elindultunk a másik krátertóhoz, amely már tőzegláppá alakult, és megláthattuk, milyen sorsra jut majd több ezer év múlva a Szent Anna-tó. Szinte egy másik univerzumba kerültünk itt, megtudtuk, miért száradnak ki a fenyők, milyen növények képesek életben maradni a tápanyagszegény talajban, és milyen veszélyes az embernek az ingoványon közlekedni. Bezzeg a medvék pontosan tudják, hova kell lépni, nem süllyednek el a mocsárban!

Nehéz szívvel hagytuk ott ezt a csodálatos vidéket, de vissza kellett indulnunk. Út közben megálltunk Szejkefürdőn, ahol székelykapukon átsétálva jutottunk el Orbán Balázs, “a legnagyobb székely” sírjához, ahol megemlékeztünk az életéről és munkásságáról, majd koszorút helyeztünk el a síremlékénél. Alaposan elfáradva érkeztünk a vacsoraasztalhoz.

Megsúgjuk, hogy valódi medvét is láttunk, igaz a buszból, de láttunk!