2019. november 22-én a 8. a osztály tanulmányi kiránduláson vehetett részt, melynek célja a Terror Háza Múzeum megtekintése volt. 7. osztályban tanultunk a kommunista és náci diktatúrákról, 8. osztályban pedig II. világháború végétől az 1956-os forradalom leveréséig tanultuk a magyar történelmet. A múzeum lehetőséget ad a diákoknak arra, hogy interaktív módon, mindent kipróbálva ismerjék meg még jobban ezeket a korszakokat, és elmélyítsék meglévő tudásukat tapasztalati tanulás révén.

Hajnalban indultunk, így már kora délelőtt felértünk Budapestre. A múzeumot gyalog közelítettük meg. Érdekes volt az út, mivel sok régi épületet csodálhattunk meg, átmentünk egy kör alakú téren (Kodály körönd), majd megérkeztünk a múzeumhoz, amely egy nagy, magas épület volt, és ha felnéztünk, a szemünk elé tárult egy hatalmas TERROR felirat csillaggal. Beérve Hajnika néni rendezte a jegyeket, amíg várakoztunk a pihenőben, videókat nézhettünk.

Amikor bemehettünk, a II. emeletre kellett felmennünk, ott kezdődött időrendben a diktatúrákat bemutató tárlat. Itt a Tanácsköztársaság és a nyilas uralom került bemutatásra. A GULAG teremben kézzel írt leveleket, személyes tárgyakat nézhettünk meg, és megtudtuk azt is, hogy Toma András volt az utolsó magyar hadifogoly, aki 2000-ben tért haza. Az ’50-es évek termében megtudtuk, hogy a Független Kisgazdapárt elnökét, Kovács Bélát fényes nappal hurcolták el a szovjetek. Hajnika néni itt szert tett egy kékcédulára, amellyel a kommunisták elcsalták a választásokat.

Az I. emelet következett, ahol 14 érdekesség volt: ÁVÓ-s előszoba, Terror folyosó, Verőszoba. Nagyon érdekes volt a beszolgáltatás labirintus, amelynek a falai 1 kg-os sertészsírt jelképező téglákkal volt kirakva. Péter Gábor az ÁVH vezetője volt, az ő dolgozó szobáját is megnéztük, nagyon érdekes volt, hogy félbe volt vágva a szoba, egyik része maga a dolgozó szoba volt, míg a másik része egy börtöncellát jelképezett. Az Igazságszolgáltatás teremben a koncepciós perek menetébe nyertünk bepillantást, Hajnika néni elmondta, hogy a sok akta, amely a polcokon sorakozott, a megfigyeléseket, jelentéseket tartalmazta. Megismertük a korabeli reklámokat is, rengeteg plakát volt a falakra ragasztva nemcsak termékekről, hanem filmekről, színészekről is. Megtudtuk azt is, hogy a magyar ezüst az alumínium volt, ebből az anyagból készült szinte minden háztartási és konyhai eszköz. Az Egyház teremben megismertük azokat az egyházi vezetőket, akik a kommunista diktatúra áldozatai lettek, a legismertebb Mindszenty bíboros volt. Végül volt az utolsó teremben egy fekete Volga gépjármű vörös bársony kárpittal, ezzel az autóval csak a legmagasabb rangú politikusok utazhattak, és itt olvashattunk képeslapokat a ki- és áttelepített emberektől, de telefonon is meg lehetett hallgatni a szemtanúk visszaemlékezéseit (hangjukból ítélve nagyon idegesek voltak).

A földszinten egy hatalmas tank várt minket, körülötte a diktatúrák áldozatainak arcképe, amely megdöbbentő volt számunkra.

Ezután lifttel mentünk le a pincébe. A liftben egy videót néztünk meg, amely a kivégzésekről szólt. Ekkor már sejtettük, hogy nem lesz vidám az utolsó állomás. A pincében működött az ÁVH börtöne. Belegondolni is szörnyű, hogy mi mindent kellett átélnie azoknak, akik ide kerültek többnyire ártatlanul.

Amikor kiértünk a múzeumból, sétálva mentünk a Hősök terére, jól esett egy kicsit átgondolni a látottakat. A Hősök terén játékra hívott minket Hajnika néni, ötöst lehetett szerezni. A Városligetben megebédeltünk, kacsákat, sirályokat és galambokat etettünk, a közösségi médiában posztoltuk, hogy élményekből is lehet tanulni. Ezután visszasétáltunk a pályaudvarra, és haza indultunk.

Az állomásra érkezve a szülőkkel együtt megköszöntük a kirándulást Hajnika néninek, sok emlékkel, fáradtan mentünk haza, és szeretnék idézni a Terror Háza Múzeumban látott idézetet, melyet József Attila írt: „A múltat be kell vallani…”

Köszönjük a Forintos Alapítványnak, hogy támogatásával eljuthattunk ide!

                                                                                                                                                                                                                                                                                       Kaczkó Ramóna Vanessza és

                                                                                                                                                                                                                                                                                          Kunstár Hajnalka